Ez az írás akár rólam is szólhatna. De sok nő létezik rajtam kívül, akik találkoznak, randiznak, ismerkednek, sőt együtt élnek olyan férfival, akinek gyereke van.
Ha te is ilyen nő vagy, a kapcsolat elején joggal merülhetnek fel benned a következő kérdések: Tényleg „mostohaanya” akarok lenni? Mennyire gondolja komolyan velem? Ugrottak a közös hétvégék és ünnepnapok? A gyerekek anyukája, az ex mindig jelen lesz az életünkben? Hogyan éljek együtt ezzel a gondolattal?
Sorra veszem azokat a kérdéseket, amelyeket az elmúlt másfél évben tettek fel klienseim és amelyeket a saját megtapasztalásaim során gyűjtöttem.
Irreális elvárások és vágyak
Ezekkel a kérdésekkel a lehető legkorábban foglalkozni kell. Ugyanis a vak szerelem oda is vezethet, hogy irreális elvárásokat támasztunk önmagunkkal és párunkkal szemben. Sokan hajlamosak a homokba dugni a fejüket és teljes nyugalommal azt hiszik minden rendben lesz, tökéletes összhangban működik majd minden.
Ahelyett inkább, hogy reménykedünk ebben, ésszerűbb a mögöttes szükségletekre összpontosítani. A jól működő együttéléshez minden családtag igényét figyelembe kell venni. Ha ez elhallgatva vagy elnyomva marad, később több nehézséggel is szembetaláljuk magunkat. Például nem várhatom el, hogy egy apa ne foglalkozzon a gyerekeivel. Nem sajátíthatjuk ki. Az sem elvárható, hogy minden felmerülő konfliktusban a párját védje meg és abban sem reménykedhetünk, hogy nem fog a gyerekek édesanyjával kommunikálni. Azt, hogy ezt milyen formában teszi, az már más kérdés.
Szükségletek kontra vágyak
Az alapvető szükségletek, mint az evés, ivás, alvás vagy légzés mellett olyan szükségletek kielégítése is fontos, mint a szabadság, biztonság vagy szeretet, amelyek elengedhetetlenek a boldog élethez és egészséges fejlődéshez.
A vágyaink nem feltétlenül létszükséges dolgok. Ezek már inkább megfoghatóak, amiket szeretnénk, ha megvalósulna. Például hétvégén elmennénk kirándulni. Ez a vágyunk, de a mögötte rejlő szükséglet lehet a pihenés, kikapcsolódás. Azonban ezt a szükségletünket tudjuk teljesíteni más módon is. Például ha moziba megyünk vagy barátokkal kávézunk egyet.
A legtöbb vágy mögött egy szükséglet áll. A kirándulós példánál maradva állhat a háttérben olyan szükséglet is, mint az egészség megőrzése vagy a szabadság, amit igyekszünk így vagy úgy kielégíteni. Egy ilyen kapcsolat kialakításakor is nagyon fontos, hogy önvizsgálat után tisztán lássuk értékeinket és igényeinket egyaránt és akkor meg tudunk győződni arról, hogy azok teljesülnek-e. A szükségleteink ismerete engedi, hogy megfelelően bánjunk magunkkal és ezt megfelelően adjuk partnerünk tudtára.
A szülők válása
Egy mozaikcsalád kialakulását mindig a biológia szülők szétválása előzi meg. A helyzet megköveteli a családtagoktól, hogy megbirkózzanak ezzel a válással és feldolgozzák az ezzel járó veszteségeket.
A vér szerinti anyának is gyakran nehéz a volt férj mellett elfogadni az új partnert, még inkább ugyanebben a személyben a bónuszanyát gyerekei számára. A gyerekek elvesztésétől való félelem, a biztonság és a kapcsolat iránti igény gyakran olyan cselekedeteket indít el, amik az új partner, azaz a mozaikanya ellen irányulnak. Ezeket a viselkedéseket –ami például elidegenítésben, rosszalló megjegyzésekben nyilvánul meg- olykor nehéz megélni. De csupán rajtunk múlik, hogyan tekintünk erre, miként formáljuk át magunkban.
Az énkép kérdése
Ösztönösen jön a következő gondolat, ha egy gyerekes férfivel ismerkedsz össze: „Tényleg akarom más gyerekét nevelni?” Mozaikanya pozícióban vagy ennek a kapujában gyakran merülnek fel hasonló kérdések a nőkben.
A mesékből mindenki ismeri a gonosz mostohákat. A Hófehérkében és a Hamupipőkében sem a legkedvesebb szereplő. A mostoha kifejezésnek mai napig nincs kellemes csengése, éppen ellenkezőleg. Gonoszak, kőszívűek, ridegek. Ki akarja, hogy ezekkel a jelzőkkel illessék? Sajnos más kifejezés nem annyira ismert. A pótszülő elnevezés azért nem állja meg a helyét, mert szó sincs róla, hogy pótolnunk kellene bármelyik szülőt. Ha bónuszba vagy ajándékba kapunk valamit, annak általában örülünk. Egy gyermek nem biztos, hogy hasonló lelkesedéssel fogad egy bónuszanyát az apukája mellé. Bogár Zsuzsa, pszichológus a Mozaikcsalád Alapítvány alapítója hozta be és terjeszti a mozaikanya vagy mozaikapa kifejezést, ami legközelebb áll ahhoz a viszonyrendszerhez, amiben az ilyen családok vannak.
Ahhoz, hogy egy gyerekes férfi mellett döntsünk, el kell búcsúzni attól az ideális „papa mama gyerekek” álomképtől, ami a fejünkben él a klasszikus családi felállásban. Nem csoda, hogy ez él bennünk, hiszen évszázadok óta az apa anya gyerek élethosszig tartó közössége jelenti a hagyományos családmodellt. Nagyszüleink többsége úgy élte le az életét, hogy ezt megkérdőjelezte volna.
Énképünk mostohaanyaként
Mozaikanyaként megpróbálunk jó kapcsolatot kiépíteni a férfi gyerekeivel. Aztán időnként abba a hibába eshetünk, hogy próbálunk erőnkön felül a gyerek barátja lenni, ami az első nevelési szándéknál dugába dől. Szülői szerepet is vállalunk azzal, hogy döntünk, felelősséget vállalunk, ellátunk, gondoskodunk. A gyerekek azonban fellázadhatnak, ha szuperanyát akarunk játszani.
A következetesség fontos, de a főbb nevelési kérdésekben a vérszerinti szülő dönt, amit jó esetben megbeszél az új partnerrel. A nevelésnek is, mint a legtöbb mozaikos kérdésnek, a stabil párkapcsolat az alapja.
A tökéletességre való törekvés nem csak önmagunkra nézve óriási nyomás, de a gyerekkel való kapcsolatunkat is tönkreteheti. Ne legyünk hát áldozatok!
Kiégés veszély
Szűk a határ a gyerek érzéseinek figyelembevétele és a saját szükségleteink figyelembevétele között. Ha úgy érzed, hogy mindent megteszel, de nem kapsz cserébe semmit, az annak a biztos jele, hogy háttérbe szorítod a szükségleteidet. Ez pedig nem egészséges a kapcsolatra nézve sem. Meglehet, hogy ezeket a gondolatébresztőket még korainak véled, hiszen még ismerkedési fázisban vagytok. Később viszont felmerülhetnek hasonló mélységű kérdések. Ez egy belső folyamat, amit ha átgondolsz, segíthet eligazodni ebben a nehéz, de szép viszonyrendszerben.
Mennyire gondolja komolyan a férfi?
Hiába van közös gyerek, mégis szakított volt partnerével. „Mit jelent ez a kapcsolatunkra nézve? Megbízhatatlan? Nem gondolt erre korábban? Lehet, hogy engem is elhagyna, ha gyerekeink lesznek?”
Egy bizonyos helyzetben való viselkedés nem biztos, hogy alapvető jellemvonás. A szakítás egy reakció volt egy adott élethelyzetre. Ezért értelmetlen latolgatni, vajon meghatározó tulajdonság-e. Egy ember jelleme idővel úgyis kiderül.
Viszont ha kétségeink és félelmeink vannak, mindig kifizetődőbb, ha nyíltan beszélünk erről partnerünkkel. Természetünkből fakadóan társas lények vagyunk. Legtöbbünk számára fontos a biztonságigény. Az már egy következő kérdés, ki milyen stratégiát választ saját biztonságérzete megteremtése érdekében. „Te hogy érzed magad biztonságban egy kapcsolatban? Házasságban? Szülőként? Mire vágysz konkrétan? Ígéretre? Hogy meghallgassanak? Hogy rendszeresen elmondhasd mit gondolsz?”
A te belső folyamatod
Nézz magadba! „Milyenek voltak az emberi kapcsolataid? Szüleiddel? Mi formált ilyenné? Mitől félsz? Milyen értékek fontosak számodra? Miből nyered az önértékelésedet? Független maradsz mások viselkedésétől, ha bízol magadban?”
Ha átmentél ezen a belső folyamaton, eldöntheted megosztod-e meglátásaidat partnereddel. Érdekes és fontos visszajelzés lehet számodra, hogyan áll ő mindehhez. Az egymás meghallgatása és a beszélgetés a szilárd kapcsolat alapja. Ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni.
Az időbeosztás kérdése
Hagyományos felállásban a két fél kezdetben csak magáért felelős. Függetlenül, kötetlenül szervezheti életét és szabadidejét, amelyben a kapcsolat növekedhet és elmélyülhet. Ha már ott vannak a gyerekek ez az idő korlátozott.
Mozaikos nézőpontból előfordulhat, hogy az elején még nem látod a gyereket, de ez idővel biztos megváltozik. Ha a gyerekek az anyukával élnek, a hétvégék, a szabadságok, a munkaszüneti napok jobbára kapcsolattartással telnek. „Hol marad rám és a páromra idő?”
Az interakció szabályai minden mozaikcsaládban más és más. Ezeket gyakran a bíróság határozza meg. Ennek az az előnye, hogy könnyebben tervezhető. Egész évben viszonylag egyértelmű melyik hétvégén és hétköznapokon van ott a gyerek és melyik hétvége szabad. Vannak szülőpárok, ahol ez nagy rugalmassággal és együttműködési hajlandósággal működik. Ez utóbbival ritkábban találkozni.
Amikor jön a gyerek észre sem vesz
„Ha jön a gyerek, csak második vagyok?” Érdemes tudni, hogy a szülő és a gyerek kapcsolata hamarabb létezett és ezt nincs okunk felróni párunknak. A klasszikus felállással ellentétben a pár nem egy gyerekkel bővül, hanem a szülő és gyerek közössége bővül egy további felnőttel. Ezért a pár közötti kapcsolat is kicsit másképp épül fel.
„Tudja, hogy mi a fontos nekem, mégis csőlátása lesz, ha itt van a gyerek. Miért csinálom ezt magammal? Ha nincsenek itt a gyerekek minden szebb. Ha megjegyzek valamit, megint én leszek a gonosz. Olyan kimerítő. Szeretnem kellene a gyerekeket, de nem jön mindig természetesen ez az érzés.”
Ismerősen csengenek ezek a gondolatok? Tudd, hogy ezek gondolatok és nem érzések. Ott vannak a fejedben, de nem kell, hogy igazak legyenek. A problémák legtöbbje ott kezdődik, amikor elhisszük a gondolatainkat, sőt meg is győződünk arról, hogy helyesek. A legelső lépés, hogy felismerjük ezeket az ítélkező gondolatokat. Ha úgy érzed a párodnak és a gyereknek kellene másképp viselkednie, akkor az nem a valóság. Ha arra fordítod az energiádat, hogy a helyzetet szeretnéd megváltoztatni, az nem vezet sehova.
Ehelyett figyelj az érzéseidre. Szomorú vagy? Fáradt? Dühös? Frusztrált? Az érzelmek fizikai jelenlétének észlelése más erővel bír. Akkor önmagad vagy. Ne told félre őket, mert attól még nem múlnak el. Érezd át, aztán lecsillapodik. Teljesen rendben van, ha ezeket időnként érzed. Az érzéseid megmutatják, miről szól ez valójában. Figyelmet szeretnél? Vagy mélyebb kapcsolódásra vágysz? Ezzel az energiával egészen másképp tudsz beszélgetni a pároddal, mintha fejből szemrehányást tennél neki.
Reakciók az exre
„Milyen a gyerek anyukájának viselkedése? Megbízható? Elidegenítő? Álegyüttműködő? Betartja a megállapodásokat? Nyitott az időpontok cseréjére vagy csak hátráltatja a dolgokat?” Bárhogy is viselkedjen, erre megvan az oka. Az exek is emberek, érzésekkel, szükségletekkel. Cselekedetüknek egyetlen célja van: az önmaga szükségleteinek kielégítése. Tudatos döntés ebből a szemszögből nézni a gyerek anyját és tetteit. Amíg jóként vagy rosszként értékeljük viselkedését, addig nem lesz bennünk nyugalom. Ha stabil vagy és szeretve érzed magad, mutass empátiát. Ha sokszor kapsz ok nélkül bántást vagy gyakran tesz keresztbe – mondván a gyerekek érdekeit nézi- jobb ha kimaradsz a játszmáiból. Elvégre neked annyi a dolgod, hogy a pároddal és a gyerekeivel alakíts ki harmonikus kapcsolatot. Ha baráti a hozzáállása, akkor beszélhettek erről. Ha az ellenkezője –tapasztalatom szerint ebből van több- akkor tedd a dolgod és magadon dolgozz elsősorban, hisz erre van ráhatásod.
Előfordulhat, hogy kényelmetlenül érzed magad. Nem kell értékelni a benned felmerülő érzéseket, csak észleld. Ha rugalmasságra, énidőre, nyugalomra van szükséged, fejezd ki ennek igényét. Így nagyobb eséllyel teljesül. Ha ezt magad sem veszed komolyan, más sem fogja.
Hogyan éled meg, hogy „mindig” jelen van az ex?
A gyerekek anyukája, az ex örökre a közös életetek része. A szülői kapcsolat miatt az élet olyan területein döntenek együtt – vagy kellene együtt dönteniük-, mint az iskolai problémák vagy a betegséggel kapcsolatos kérdések. Ezek kezdetben a mozaikanya számára láthatatlan területek. Minél közelebb kerültök egymáshoz, annál több dologra fény derül.
A biológia szülő a mozaikcsalád része. Nagyon fárasztó azt kívánni, hogy bárcsak máshogy lenne. Érdemes tudomásul venni, hogy a férfinek, akibe beleszerettél története van. A múltja formálta és változtatta olyanná, aki ma ő. Ha ezt elfogadjuk, egy sokkal kiegyensúlyozottabb párkapcsolatot építhetünk ki. Partnerünknek sem könnyű állandóan kapcsolatot tartani azzal a személlyel, akit már nem szeret.
A legtöbb esetben, ha zavar egy másik személy viselkedése, szabadon elhatárolódhatom tőle. Megszakíthatok barátságokat, felmondhatok a munkahelyemen, kapcsolatokat bonthatok fel. Ez egy mozaikcsaládban nem lehetséges. A gyerekkel való kapcsolat szorosan összefügg a biológiai anyával való kapcsolattartással.
Ne ess kétségbe a valóságtól!
A gondolataid teremtik a valóságodat. Ha állandóan kétségbeesel a valóságtól, akkor tudnod kell, hogy ezt az energiát hasznos és értékes dolgokra is fordíthatod, minthogy befolyással bírnál a volt feleség viselkedésére.
Aggódni ér, de ha hagyod, hogy ok nélkül eluralkodjanak rajtad a negatív érzések, akkor csak a kialakuló kedvező lehetőségek útjába állsz. Csak úgy tudsz felkészülni, ha magadba nézel és megtanulod kezelni a félelmeidet.
Légy teljes!
Igen, mindenképpen bátorság kell ahhoz, hogy egy gyerekes férfivel alakíts ki kapcsolatot. Megsérülhetsz, lehetsz csalódott, szomorú és kétségbeesett. Elárulom, ez akkor is megtörténhet, ha a férfinek nincs gyereke. De választhatod azt, hogy boldogan és őszintén kiteljesedsz a férfi mellett, akit szeretsz. Ez az élet, amiben sírunk és nevetünk, elesünk és felállunk, megtanulunk önmagunkkal és másokkal békében élni. Bármi is tárul fel bennünk, az maga az élet, amihez ajándék kapcsolódni.
