A következő blogban szeretnék neked 3 olyan fontos átkeretezést adni, amit ha megvizsgálsz és a negatív megítélést pozitívvá alakítod magadban, akkor egy olyan egészségesen működő mozaikcsaládot tudsz a pároddal kialakítani, ahol mindenki jól érzi magát.
Hogy mi az átkeretézés és miért fontos? A terápiákban az egyik leghatékonyabb technika, egy olyan gondolkodási folyamat, amelynek révén egy dolog az addigitól eltérő jelentést kap. Az átkeretezés teszi lehetővé, hogy tudatosítsuk a világról alkotott képünk nem az egyetlen út, hanem létezik másik út is, amit mindaddig járhatatlannak ítéltünk meg.
Válni, ma Magyarországon még mindig tabu. Éppen ezért nehezen beszélünk arról is, ami a válás után következik. Pedig szükséges. Sokan elhatározzák, hogy soha többet nem lesznek szerelmesek és nem költöznek össze senkivel. Aztán eltelik pár év és kialakul egy új kapcsolat.
A kialakuló vagy már aktívan működő mozaikcsaládoknak több nehézséggel is szembe kell nézniük. Vegyük sorra ezeket.
Probléma: A válás során és után mindenképp veszteséggel számolnak a családtagok. A gyász egy természetes folyamat, amiben segítenünk kell a gyerekeknek és nekünk is érdemes segítséget kérnünk, ha egyedül nem birkózunk meg vele. Mivel sokan tragédiaként élik meg a válást, a gyereknek is drámaian festik le a történteket. Sajnos a gyerek ezt a képet viszi magával, így szinte biztos, hogy ő maga is nehezebben vészeli át a változást.
Fontos látni, hogy a szülő lelki állapotát tükrözi a gyerekek reakciója. Így például ha az egyik szülő még mindig haragszik és a külső körülményeket okolja a történtekért, akkor szinte biztosak lehetünk, hogy nem gyászolta el a kapcsolatot. Ami okot adhat ellennevelésre, elidegenítésre illetve a megfelelő jövőbeni párkapcsolat kialakítását is akadályozza.
Megoldás lehet: Ha mindkét felnőtt fél, akik a válás mellett döntöttek, el tudnak oda jutni, hogy erre a fordulatra megoldásként tekintenek és a változásban egy újrakezdés lehetőségét látják, akkor könnyebben lépnek egy egészségesebb kapcsolatba a jövőben. Mindamellett olyan mintát mutatnak ezzel a gyerekeknek, ami az ő életüket is kiegyensúlyozottabbá teszi. Tudjuk, ha a szülő jól van, a gyermek is jól van.
Probléma: Abban a szakaszban, amikor a két szülő már különköltözött fontos alapvetés, hogy a férj és a feleség szerep szűnik meg, az apa és az anya szülőszerep megmarad. A gyerekek nevelése mindkét fél feladata, azonban sokszor sérül ez a szerepkör, mivel nem mindkét szülőnél töltenek ugyanannyi időt.
A hétköznapokat nem ritkán csak az egyik szülőnél tölti a gyerek. Ha nem alakul ki az egyszülős identitás, a szülő belecsúszhat abba a hibába, hogy a gyereket érzelmi támaszként használja. Nem csupán a ház körüli teendőkben való segítségnyújtást várják el a szülők, hanem érzelmi társként kezelik őket.
Ennek nagyobb kockázata van, ahol a gyászmunka még nem történt meg a válás után. Az expartnerrel kapcsolatos sérelmeket, az új párkapcsolati próbálkozások kudarcait a gyerekre terhelik a szülők. Ennek rövid távon olyan súlyos következményei lehetnek, hogy például a gyerek nehezebben illeszkedik be a kortársai közé vagy mélyebb bűntudatot él meg, hosszabb távon pedig párkapcsolati nehézségei lehetnek.
Megoldás lehet: Ebben az egyszülős helyzetben fontos lenne, hogy határozott szabályok és keretek mentén biztonságban érezze magát a gyerek, de sokszor ez a kompenzálások miatt felborul. Érdemes tudni, a szabályok inkább segítik a gyerekeket, mintsem korlátozzák őket. Sarkalatos pont az is, hogy a gyerek maradjon gyerek szerepben a szülő pedig szülő szerepben. Ez akkor is könnyebben tud megvalósulni, ha a szülő – még ha ritkán is- de időt szán a feltöltődésre és erre tudatosan figyel és ha szükséges, szakember segítségét kéri.
Probléma: A válás, különköltözés és egyszülős identitás kialakulása után előbb utóbb új kapcsolatba lépnek a felek. Ebben a helyzetben sokszor attól félnek, hogy az új partnert elutasítja a gyerek vagy elveszti a gyerek szeretetét a szülő. A gyerekek viszont jól ráéreznek, ha valamelyik szülő új partnerrel ismerkedik. Ha ezt titokban próbáljuk tartani az romboló hatású lehet. Ha a titkok azok is maradnak, a gyerekek a sejtéseik mentén találnak ki történeteket, ami a kétségbeesésüket és bizonytalanságukat fokozhatja. Így hát merjünk velük őszinték lenni.
A másik nehéz szituáció, amikor a gyerekeknek döntéseket kell hozniuk, felelősséget kell vállalniuk olyan helyzetekben, ami még nem az ő dolguk. Például, hogy a gyerektől kérnek engedélyt, hogy az új partner részt vehet-e egy közös programon. Ilyenkor ez azért nehéz, mert egyrészt egy számára idegen ember érkezik közéjük, nem biztos, hogy meg akarná elsőre ismerni. Másrészt pedig érzi, hogy ez a szülőjének fontos találkozás, ezért a döntése nehézzé válik. Ezt egy gyerek még nem tudja kezelni érzelmileg. Ez neki nyomasztó és frusztráló, ami agresszívvá teheti. A gyerekeknek az is megterhelő, ha nem szeretheti mindkét szülőt egyformán. Ha nem vállalhatja fel érzelmeit az egyik szülő vagy annak partnere felé, mert úgy érzi, fájna a másik szülőnek, ha ezt nyíltan kifejezné.
Megoldás lehet: Azt érdemes megérteni ezzel kapcsolatban, hogy a gyerek a helyzetet, nem pedig az új partner személyét utasítja el, ha rá bízzuk a döntést. Ha a szülő érzi magában a biztonságot, akkor ilyen döntéseket ő hoz meg, hiszen jól érzi magát a bőrében és nem fél a gyermeke elutasításától. Bízhat abban, hogy jól cselekszik és jó irányba halad a kapcsolat. A gyerek pedig érezni fogja, hogy nem csak ezt mondja, hanem így is cselekszik a szülő, ami számára biztonságosabb érzés. Így az új partnert is könnyebb elfogadnia.
Ezzel a három átkeretezéssel el tudunk oda jutni, hogy kialakul egy kezdeti jól működő rendszer, ami jó alapot biztosít egy zökkenőmentes, kiegyensúlyozott mozaikcsalád kialakításához.
Egy biztos, sok feladattal néz szembe egy ilyen család, sokkal több tudatosságra van szükség, de aki eljut idáig, az tudja, hogy megéri dolgozni önmagunkért és egymásért, hiszen példamutatással teszünk legtöbbet a gyerekekért.
